A rák és a gomba, a személyes kutatásom folyamata

Gyakran eszembe jutnak az okok és a lehetőségek, amelyek arra vezettek, hogy eltávolodjak a hivatalos onkológiától, amelyek arra vezettek, hogy a kezdetek kezdetén, hogy a rák egy gomba, amikor érvelek az új terápia mellett.

Minden a szövettani bevezető órákon kezdődött, amikor a professzor egy szörnyű, rejtélyes betegségnek írta le a daganatot, amelyik egy gőgös, büszke betegségként jelenik meg, amely ellen senki nem tud semmit tenni, mert nem tudunk róla semmit.

Abban a pillanatban elkezdtem a háborút, a saját háborúmat a rákkal szemben, azt gondolva, hogy legyőzhetem ha sikerül minden forrásomat, energiámat a megfelelő irányba összpontosítani, amely csak a hivatalos állásponttal szemben kritikus, amely sokakra támaszkodik, de kevésbé biztos.

A legnagyobb erő ahhoz kellett, hogy megszerezzem a szükséges ismereteket a tanulmányokhoz, egyidejűleg avval, hogy kritikus analíziseket végezzek avval szemben, amit tanulok, jól megjegyezzem azt, hogy minden hamis lehet.

Így teltek az évek, mialatt erősödött a meggyőződésem, különösen miután beléptek a kórházi ágyak közé, rájöttem, hogy az orvostudomány nemcsak nem képes meggyógyítani a rákot, de a betegségek legnagyobb részét sem (diabétesz, hipertónia, allergia, asztma), a speciális tünetek kezelésében nem elég hatékony, nem képes hatásos kezelésre.

Az orvostudomány hatástalanságán túl, az idő és a klinikai tapasztalatok arra késztettek, hogy új megoldást találjak.

Lassan lassan az ügyelet alatti elhúzódó órákban elkezdett az agyam feloldódni és elmélyedni. Végül hogy nem láttam több beteget, szülőt, orvost, kollégát, teljesen kívül éreztem magam egy olyan szervezeten, amit abszolút hibásnak véltem.

De megkérdeztem magamtól hogy az orvoslással, a karrierrel és a társadalmi megbecsüléssel mi lesz végül,

Valójában nehezebb a saját elgondolásaid szerint élni, különösen egy olyan egészségügyi világba, ahol a tér napról napra összeszűkül és végül néhány méltóságos munka marad csak.

Másrészt az egyetemi környezet nem vonz, olyan mint egy visszataszító és megfejthetetlen tömeg, amely megakadályozza bármilyen tudományos cél elérését, ahol az intellektuális és a személyes források a tudomány miatt eltérítettek, és felületes tematika felé irányítottak.

Az út ki volt jelölve: ott hagytam az orvosi szakot és beiratkoztam fizika szakra, ahová néhány évig jártam avval a szándékkal, hogy tudományosabb gondolkodásmódra tegyek szert és a tanulás alacsonyabb szintjére lépjek, amit nagyobb részletességben kell kutatni.

Közben körbe néztem magam körül és elkezdtem kapcsolatokat építeni más orvosokkal, illetve azok másodlagos kezeléseit megismerni, amelyeket a hivatalos eszme, felfogás kigúnyol, de amelyeket néhány ember által dicsőít, mert nem szeretik a nagyon agresszív orvosi kezeléseket.

A sok tapasztalat után megértettem, hogy az alternatív módszerek melletti érv az, hogy a hagyományos gyógyászat nem képes megoldani a betegek problémáit, akiknek ezért előnyösebb az alternatív módszer, amely tekintetbe veszi és meg is gyógyítja őket, nem csak enyhíti a tüneteiket.

Aktuális az a felvetés, ami a rák gombaszövetének okáról jutott az eszembe. Miközben egy pikkelysömörös beteget gyógyítottam maró hatású sóval, megértettem, hogy ezek hatásosak, mert megsemmisítik a gombákat.

Ezen felismerés után megszületett a megoldás, amire olyan rég vártam: a pikkelysömör, amely gyógyíthatatlan betegség és gombák okozzák, a rák is gyógyíthatatlan és a gombáknak köszönhető.

Ettől a pillanattól kezdve minden tapasztalat, kísérlet és eredmény egy kitartó munkában, amely nekem hatalmas szakmai megelégedettséget hozott, megengedte, hogy a kóros szövetekkel szemben, így a gombaállományokkal szemben hatásos kezelést alkalmazzak.

A kóros szövetekben a gombák elszaporodása felveti a problémát, hogy hogyan lehet a szöveteket megközelíteni, ha ott nem használhatóak erős sók.

Ugyanakkor eszembe jutott, hogy az újszülött szájgaratjában a bikarbonát gyors és hatásos fegyvernek minősül, képes elpusztítani a betegséget 3 vagy 4 nap alatt.

Vénán belüli vagy szájon keresztüli kezeléssel ugyanolyan eredményt lehet elérni. És így elkezdtem a saját kísérleteimet, amelyek biztos eredményeket hoztak.

Az egyik általam kezelt beteg egy 11 éves kisfiú volt, aki megerősített benne, hogy helyes úton vagyok.

A leukémiás kisfiú kómában érkezett Rómába, a kórházba délelőtt 11:30 körül Szicíliából, de útközben kemoterápiát kapott Palermóban és Nápolyban.

Az aggódó anyukája azt mondta nekem, hogy 15 napja nem beszélt már a fiával, azaz mióta elindultak a kórházba és szeretné még egyszer hallani a hangját mielőtt meghalna.

A kisfiú kómában volt. Azt gondoltam, hogy ha a rákos állományokat el lehetne pusztítani a nátrium-bikarbonát sóival és evvel egyidejűleg táplálni és méregteleníteni lehetne az agyat, akkor a tünetek javulhatnának, enyhülhetnének.

És így volt. A folyamatos szőlőcukros és bikarbonátos vénás infúzió után kb. 19:00 fele, amikor visszamentem a kórházba, a kisfiú az anyukájával beszélgetett. 

Azóta folytattam a saját utamat még egy darabig, mialatt sikerült meggyógyítanom különböző embereket, különösen abban a három évben, amikor önkéntes voltam a római kórházban.

1990-ben eldöntöttem, hogy a tanulmányaimat és a kutatásaimat fokozom a rák megismerése érdekében, amely mindig az első helyen marad számomra.

Mielőtt elkezdtem egy újabb filozófiai tanfolyamot, szükséges volt jobban kutatni az orvosság tartalmát, hogy megismerjem a racionális eszközöket, a kritikákat, hogy megértsem, hogy milyen hibák fordulhatnak esetleg elő.

1996-ban befejeztem a filozófiai tanulmányaimat. Abban az évben felvettem újból az onkológiával a kapcsolatot, hogy megismertessem a teóriámat és a gyógyítási módszeremet, elsősorban az akkreditált központokban.

Így az Egészségügyi Minisztérium, az olasz és külföldi onkológiai intézmények és az onkológiai társaságok ismerték meg a tanulmányaimat, az eredményeimet. Néhány többé-kevésbé ismert kollégát találtam, akik mindent másképpen láttak és képesek voltak kimondani a mágikus szót: a genetika.

Reménytelen helyzetben találtam magam sok pozitív ötlettel és eredménnyel, de ezeket nem alkalmazhattam a rákos betegeknél.

Türelemmel voltam és betegeket gyógyítottam betegek után, és közben törekedtem arra, hogy minél több ember ismerjen meg, főleg olyan emberek, akik az alternatív gyógyászatban dolgoznak és kritikusak a hivatalos gyógyászattal szemben.

Először az interneten kezdtem el keresgélni, ahol találtam barátokat, és kapcsolatokat építettem, amelyek révén a teóriámat elterjeszthettem, de ami fontosabb, megadta a szükséges lökést, hogy folytassam a harcot a hivatalos felfogással szemben.

Reménykedtem, hogy előbb vagy utóbb az én utamat is egyre több ember elfogadja és osztoznak majd benne.

Lassan lassan sikerült megismertetni a teóriámat az onkológián is és nyilvánosságra hozni konferenciákon, interjúkon, kongresszusokon, amelyek révén újabb tapasztalatokat és klinikai ellenvéleményeket gyűjthettem.

Azt is megértettem, hogy módszertani fejlődésre van szükség, mert néhány daganattípusban nem lehet hatásos a kezelés.

A bikarbonát szájon keresztül vagy vénán belüli alkalmazásával sikerül pozitív eredményt elérni néhány kóros szövetben, miközben más esetekben, mint az agy vagy a csont nem lehet hatásos és tartós egy időben.

Ezen okokból felvettem a kapcsolatot a kollégáimmal, főleg radiológusokkal és végül sikerült elérnem oda, ami először lehetetlen volt, a megfelelő katétereken keresztül üregeken belül vagy a vénán belül is el lehet érni a szerveket.