HASHÁRTYA DAGANAT

Egy 62 éves beteg műtéten esett át 1998 decemberében belső mirigydaganat miatt, amelyet sikeres sugár- és hormonellenes kezelés követett. A rák miatt számos nyirokedény is elrákosodott és a hashártya megvastagodott, ezért a petefészek CA antigénje folyamatosan növekedett annak ellenére, hogy a Tamoxiphen adagot 2002. június 3-án 125 UI/ml-re növelték. Klinikai szemszögből a beteg állapota rosszabbodott, miközben kimerültség, duzzadás, rendszertelen emésztés, állandósuló levertség és ingadozó vérnyomás miatt szenvedett. 2002 júniusában és októberében katétert helyeztünk el a hashártyán belül és így az intravénás módszert megváltoztatva ezen jutattuk a szervezetbe az 5%-os szódabikarbonát oldatot 4-500 cc mennyiségben. 

A beteg klinikai állapota folyamatosan javult, míg elérte a normális egészségi szintet. A petefészek CA antigénje csökkent és 2003 márciusában elérte a 49.70 UI/ml értéket, amely 2003 júniusában is ugyanannyi volt. Az egyik utolsó CAT vizsgálat 2003 júniusában megerősítette azt a tényt összehasonlítva az előző év vizsgálatával, hogy a hashártya daganat visszafejlődött és a nyirokedények mérete is stabilizálódott. 

A beteg véleménye: 1998. december 18-án műtöttek meg nyirokdaganattal. 1999 februárjában és márciusában 29 sugárkezelésen estem át. A 2000. utolsó hónapjaiban végzett rutinvizsgálatok a petefészek CA szintjének változását mutatták. A CAT vizsgálat megerősítette, hogy a nyirokedényekben is vannak rákos sejtek. Az onkológiai osztályon kezelést kezdtek meg Tamoxiphennel, amelyet én abbahagytam, miután Dr. Simoncini terápiáját választottam. 2002. július 20-án a radiológus elhelyezett egy katétert a hashártyámban, amelyen keresztül elkezdték az 5%-os szódabikarbonát oldatot a szervezetembe juttatni. A szeptemberi CAT vizsgálat alátámasztotta a stabil állapotot összehasonlítva a 2002. májusi vizsgálattal, és nem volt látható a hashártya megvastagodása sem.  

Ki szeretném hangsúlyozni, hogy amikor Dr. Simoncinivel beszélgettem, elmondtam neki, hogy jól érzem magam, amire ő ezt válaszolta: ,,Talán Isten segít, testvérem. Én nem tudok semmit sem mondani, csak a vizsgálatok beszélnek. Nem ígérhetek semmit, majd meglátjuk.” Október 5-én Dr. Simoncini felkészített a helyzetre. A radiológus megvizsgálta a CAT eredményét és azt mondta, hogy van remény, mert a kialakult egy belső hályog megakadályozva a továbbterjedést. Javasolta továbbá újabb katétert elhelyezését, amelyet 2002. október 16-án el is végeztek. Ettől a pillanattól kezdve rendszeresen kaptam a bikarbonátos oldatot. A vizsgálatok mindig jobb eredményt mutattak, a kezdeti CA érték 2003 márciusában 49.70 volt. Továbbá a CAT, amelyet 2002 decemberében végeztek, azt jelezte, hogy ez az állapot nem változott. Ez alátámasztja, hogy klinikailag az állapotom folyamatosan javult. Nem voltak bélproblémáim, a vérnyomásom stabilizálódott és bokaduzzanat is megszűnt. Tudatában vagyok annak, hogy a teljes gyógyulás érdekében folytatni kell még a kezelést, ahogy Dr. Simoncini is javasolta gyakran, aki mindig nagyon óvatos. Az elért eredmények reményt adnak, hogy folyamatos munkával legyőzhető a betegség. Szeretném kifejezni jó kívánságaim: ha Dr. Simoncininek lehetősége lenne saját klinikáján dolgozni, segíthetne sok olyan embernek, aki rákos beteg. Köszönöm Istennek, hogy új életet adott és Dr. Simoncininek, aki Isten eszköze volt, hogy segítsen nekem.